Férfi élet – női sors, vagy női élet – férfi sors

A férj és feleség közötti különbséget, egymás megszólítása és a gesztusok is jól tükrözték. A férfi tegezte a feleségét, ugyanakkor fordítva ez nem volt igaz. A „Hallod, feleség, hallod asszony” megszólításra, döntően a „Hallja kend/férjuram/édesurem/ember” feleletet lehetett hallani. A férfi asszonnyal nem fogott kezet. A köznyelvben az is mutatja a férj elsőbségét, hogy gyakran találkozunk az „ő az úr a házban”, vagy „ő hordja a kalapot” kifejezéssekkel. Sok lakodalomban, egyedül az ifjú pár férfi tagja ült kalapban, ami nemcsak a szülőktől való gazdasági függetlenedésre utalt, hanem a felesége melletti kiemelt szerepére is.

Általában a nő költözött a férfi családjához, házába, vagyonába, rokoni és szomszédsági környezetébe, ami jelentős hatást gyakorolt a családon belül a férfi kivételes pozíciójára.

A férjnek a jog a gyermekek feletti felügyelet szempontjából ún. atyai hatalamat biztosított; az asszonynak ilyen joga nem volt, bár a gyakorlatban az asszonyoknak a gyermekek irányításában, nevelésében hatékonyabb szerepük volt.

A családot a közéletben a férfi képviselte. Ez a kizárólagossága szinte az egész időszakon át változatlanul fennmaradt, bár a század elejétől az asszonyok férjeik útján a falusi közügyekben egyre nagyobb befolyásra tettek szert.

Mindezek ellenére, a férfi és a nő vagyon viszonyában általában a törvényes rendelkezések érvényesültek. A házasatársak ugyanis vagyoni különállógásukat, a házassági életközösség ideje alatt is megtartották. Munkájukkal a felek vagyont szerzhettek, azzal gazdálkodhattak, rendelkezhettek, ahogy akartak. De a házasság megszűnése esetén, a tiszta vagyonszaporulatot meg kellett feleznük egymással.